Egy történet a szabadság ízéről...
Egy nap, egy fiatal nő úgy döntött, hogy elhagyja a várost, ahol egész életét töltötte. Unatkozott a munkájától, a barátaitól, a családjától. Mindig is szeretett volna utazni, új helyeket felfedezni, új emberekkel találkozni. De sosem merte megtenni, mert félt a változástól, a bizonytalanságtól, a kudarctól.
Egy reggel, összecsomagolt egy bőröndöt, és kivett egy jegyet egy távoli országba. Nem mondott senkinek semmit, csak egy búcsúlevelet hagyott a lakásában. Azt írta, hogy nem tudja, mikor tér vissza, de reméli, hogy boldogok lesznek nélküle. Aztán elindult a repülőtérre, és felszállt a gépre.
Amikor megérkezett, egy másik világba csöppent. A nap sütött, a levegő illatos volt, a hangok zenészek. A nő elmosolyodott, és úgy érezte, hogy végre élni kezdett. Bérelt egy autót, és elindult felfedezni a környéket. Meglátogatott tengerpartokat, hegyeket, erdőket, falvakat, városokat. Beszélt az emberekkel, kóstolta az ételeket, hallgatta a zenét. Minden nap új kalandot jelentett.
A nő egyre boldogabb lett, és úgy érezte, hogy megtalálta a helyét a világban. Nem hiányzott neki semmi a régi életéből. Úgy gondolta, hogy talán sosem megy vissza. Aztán egy nap, egy telefonhívást kapott. A testvére volt az, aki sírva közölte vele, hogy az anyjuk meghalt. A nő lefagyott, és nem tudott szólni. A testvére kérte, hogy jöjjön haza, mert szüksége van rá. A nő letette a telefont, és elkezdett zokogni.
A nő nem tudta, mit tegyen. Szerette az anyját, de nem akarta feladni az új életét. Úgy érezte, hogy ha hazamegy, akkor elveszíti a szabadságát, amit olyan nehezen szerzett meg. De ha nem megy haza, akkor elveszíti a családját, amit olyan könnyen elhagyott. A nő nem tudott dönteni, és úgy érezte, hogy a lelke kettészakadt.
Végül, a nő úgy döntött, hogy hazamegy. Nem azért, mert bűntudata volt, vagy mert félt a magánytól. Hanem azért, mert rájött, hogy a szabadság nem azt jelenti, hogy elmenekül a problémáktól, vagy hogy eldob mindent, ami fontos. A szabadság azt jelenti, hogy választasz, és elfogadod a következményeket. A nő tudta, hogy ha hazamegy, akkor talán sosem utazhat újra. De tudta, hogy ha marad, akkor talán sosem békülhet ki a családjával. A nő választott, és békét kötött a lelkével.
A nő hazament, és eltemette az anyját. Összeölelkezett a testvérével, és elnézést kért tőle. Megkereste a barátait, és mesélt nekik az utazásáról. Elment a munkahelyére, és felmondott. Aztán eladta a lakását, és kivett egy másik jegyet egy másik országba. De ezúttal nem egyedül ment. A testvérét vitte magával, aki szintén szeretett volna utazni. A nő úgy érezte, hogy most már tényleg szabad. És úgy érezte, hogy most már tényleg boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése