Már elfelejtetted, mi a természetes és mi nem, Mesterséges ember vagy. Aki megszületett, vagy teljesen eltűnt, vagy nagyon mélyre eltemették. Ha valami mégis felmerülne benned, azt félsz megmutatni, nem akarod, hogy bárki is megbotránkozzon. Ahhoz, hogy eltűrjenek, el kell nyomni érzéseidet és ösztöneidet. És ebből származik a neurózis, a tudathasadás. Nem tudod, mit akarsz... mi az, ami természetes és mi az, ami nem. Már nem tudod, ki vagy... De valamilyen irányba mégiscsak el kell indulnod, és a legkönnyebb út az, amire beidomítottak. távolabb kerülsz érzéseidtől. Csak az érzések mutathatnak irányt önmagad felé. Nem tudod, hogy mire van szükséged valójában. Ha a szükségleteket elnyomod, álszükségletek alakulnak ki. Persze elkezdesz mértéktelenül enni, zabálsz, már az orrodon jön ki, de nem hagyod abba. Nem az ennivalóra van szükséged, hanem a szeretetre, de te ezt nem tudod, és a kettő szoros kapcsolatban van egymással. A szeretet utáni vágyat elfojtod, és azt hiszed éhes vagy. Tömöd magadba az ételt. De nem ez az, amit akarsz — az ennivaló nem segít. Csak a valódi szükségletet lehet kielégiteni. A szeretetre való vágyad igazi, de mivel érzéseidet kiölted belőled, hát zabálsz. A vágy jelentkezhet más perverz formában is. Például mindenáron te akarsz a társaság középpontja lenni; akár van mondanivalód, akár nincs, nem számit, mindenkinek rád kell figyelnie. És mi erre a lehető legjobb fórum? A politika. Fent állsz a pódiumon, fényárban úszol, és minden szavadra figyelnek... Ha ez be is jön — az éhség megmarad. Ezt a vágyat egyetlen ember ki tudná elégíteni: aki figyel rád, mert szeret. Akit szeretsz, az mindig figyelemreméltó. A figyelem és a szeretet mindig édestestvérek. Ha a szeretet iránti szükségleted el van nyomva, akkor követeled a figyelmet másoktól. Ha elég erős vagy, figyelnek is—de az nem szeretet, hanem félelem. Az éhség pedig marad. Sőt, egyre nő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése