Csinálj egy kísérletet: képzeld el, hogy dühös vagy, ezt könnyen el tudod képzelni, még akkor is, ha nincs kapcsolatban senkivel. De el tudsz képzelni egy olyan szituációt, amelyben szabad utat engedsz szexualitásodnak — egyedül? Ha erre képes vagy, ez egy fontos változást okozhat. A kísérlet: zárd be a szobád ajtaját, és alakulj át egy ösztön lénnyé. Válj állattá. Mondjuk egy bika, aki érzi a tehén szagát, vagy egy kanca, párzási időben. Engedj szabad mozgást testednek. Ugorj fel a magasba, szimatolj, üvölts. Egész lényed, minden vágyad legyen benne az üvöltésben. Az állatban nincs semmiféle megkötöttség, nem tanították illemre. És most te ez az állat vagy. A civilizáció vékony rétege lehullott rólad. Állsz a barlang előtt és vered a mellkasodat. Csak a vágy létezik. Legyen egész lényed az aktusban. Megmagyarázom, miért: ha nem vagy egyedül, akkor a másikkal bejött a társadalom, a megkötöttség. A társadalomban mindig szerepet játszol. És ahhoz, hogy a másik személy jelenlétét el tudd felejteni, végtelen szerelem kell - te még erre nem vagy képes. A szerelemben minden megkötöttség eltűnik; megkötni csak az én-t lehet. Egyelőre képtelen lennél elengedni magad a pórázról, mert: ...- mit fognak rólam gondolni, ha ezt meglátják? Mit csinál ez az ember, megörült? ...- ki ez a nő, egy kurva?'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése