Ha képtelen vagy kreatív lenni, akkor destruktívvá válsz; akkor a pusztításban próbálod érezni a 'hatalmadat'. A harag, az erőszak -- destruktív erők. Azért jelennek meg, mert a kreativitás hiányzik. Ezeket nem szabad elfojtani. Sőt, elő kell segíteni a felszínre törésüket, hogy megszabadulhass tőlük. Sose nyomd el magadban a haragot, az erőszakot; engedd, hogy kifüstöljön belőled. Akkor megjelenik a destruktív erők ellentéte. Ha a harag és az erőszak elpárolgott belőled, akkor hirtelen ráébredsz, hogy ott van a csönd, a szeretet, az együttérzés. Ezeket nem kell hosszú, fáradságos munkával megvalósítanod — ezek mindig is ott voltak benned. Ez éppen olyan, mint a kis hegyi patak, ami a sziklák alatt csörgedez. Lökd félre a köveket, és elkezd ömleni a víz. A patak nem küzd a kövekkel; egyszerűen csak elkezd ömleni, ha felszabadítod a gátat. A szeretet, a szerelem egy ilyen patak benned, és a harag a kő. Csak félre kell löknöd a követ... De te inkább csak visszanyomod, és így persze visszanyomod a forrásvizet is. Teljesen elapasztod. Csak lökd félre azt a követ. Nem kell senkinek a fejéhez vágnod, csak dobd félre. Te azt hiszed, hogy csak úgy tudod félredobni, hogy egyúttal hozzá is vágod valakihez. De épp ez az, amit én tanítok; hogy hogy kell odébb dobni anélkül, hogy eltalálnál vele valakit. Úgy is félre lehet lökni, hogy közben senkit nem bántasz vele. És ha sikerül, akkor mindenkinek csak a hasznára fog válni. Bármit csinálsz, azt egész lényeddel csináld meditatívan; legyen az akar harag, akar dühkitörés, akár sex.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése