Kereső

A most megélése

Életünk során legalább egyszer már valamennyien megtapasztaltuk azt az érzést, hogy minden a helyére került. Csak néhány pillanat erejéig átéltük a nyugalmat és a belső békét, amit szeretnénk megőrizni. 

Te is tudod, hogy mire gondolunk – néhány másodpercnyi intenzív öröm megélése a gyermekeddel, a partnereddel vagy a házi kedvenceddel. De lehet ez egy fantasztikus élmény is, ami a természettel kapcsolatos.

Ha érted, mire gondolunk, akkor egy kis ízelítőt már kaptál is a MOST teljes megéléséből!

Mégis miért ilyen nehéz a jelenben élnünk? Az agyunk megállás nélkül a jövővel foglalkozik, és azt elemzi, hogy a jelenben tett dolgok hogyan fognak hatni ránk. Ha megvizsgáljuk a múltat, felhasználhatjuk az információkat a kreatív ötletekhez, a megérzésekhez és a megoldásokhoz. Ezért jobban foglalkoztat és érdekel a jövő és a múlt, mint a jelen.

A múlt határoz meg minket, ez az identitásunk alapja. A jövő reménnyel és boldogsággal kecsegtet. De akkor mi van a jelennel?

Érzés és a gondolat

Az érzés és a gondolat közötti szakadék egyre szélesebb és mélyebb. Ahogy az idő múlik… már áthidalhatatlan.

Honnan indultunk

Sigmund Freud valahol azt mondta: „...az ember valójában idegbajosnak születik". Ez féligazság. Az ember nem születik idegbajosnak, de egy idegbajos társadalomba szület bele, amely mindenkit hamarosan megbolondít. A csecsemő természetes és normális. De szegény, épphogy megjött, belép bolondokházába. Nincs választási lehetősége, tagja társadalomnak. Azonnal munkálkodni kezdünk rajta. Ahogy mi élünk, az nem természetes. Mindenki tudathasadásban szenved; más szóval bolond. Nem egy ember vagy — a legjobb esetben kettő, de általában egy egész sereg. Ha ezt nem látod át, a tantra nem segíthet. Ezt a tényt fel kell ismerned magadról. Egyik részed gondolkodik, a másik érez. Általában azt hiszed, hogy aki gondolkodik, az vagy te. De az érzés sokkal természetesebb, mint a gondolat, hiszen azzal születtél, és amit gondolsz, azt csak beléd nevelték, megtanítottak' rá. Nem tudod, honnan erednek a gondolataid, az érzéseid pedig el vannak nyomva. Még amikor azt mondod: 'úgy érzem...', az is csak gondolat. Az érzések szinte teljesen kihaltak belőled. Miért van ez így? Ennek számos oka van. Az újszülött egy érzékeny, természetes lény. Még nem gondolkodik. Él, mint minden más a természetben. Mint egy fa, egy növény, vagy egy állat. De mi azonnal elkezdjük 'formálni' őt. Meg kell tanulnia, hogy el kell nyomnia érzéseit, mert ha nem, állandóan bajban van. Sírni szeretne, de nem szabad: apuka nem szereti a zajt...' Rossz gyerek, zajos, hogy lehet valakit szeretni, ha bömböl? Miért bömböl? Lehetetlen elfogadni úgy, ahogy van; úgy 'kibírhatatlan. 'Így nem szabad viselkedni.' Ha nem úgy viselkedik, ahogy mi szeretnénk, nem kap mosolyt, akkor nem szeretjük. Nem tudjuk szeretni úgy, ahogy van — csak ha szeretetre méltó'. Ebben a kifejezésben minden benne van. Tehát ha természetes, akkor nem méltó. Ami természetes, azt elnyomjuk benne, és az kerül előtérbe, amire betanítottuk.

Pornográfia - és az élet

Aki pornográf képeket nézeget, vagy azért megy moziba, mert 'disznó' filmeket láthat, vagy orgiákon vesz részt, ez az ember nem fizikai szerelemre vágyik, hanem élvezetre. Ismerek olyan embereket, akik képtelenek feleségükkel közösülni anélkül, hogy előzőleg pornográf képeket néznek: vagy muszáj egy disznó könyvből néhány oldalt olvasniuk. ilyen mesterséges módon támad ingerük. Az igazi nő ott van meztelenül az ágyban — az semmi. De a kép a Playboy közepes papíron, egy nő széttett lábakkal — az igen. 

Ez a vágy nem a nemi központból ered, hanem a fejből, és az a szexualitás, ami a fejből ered, nem igazi. Az igaz szexualitásnak az életből kell erednie, csak az válhat szerelemmé. Ha a nemiséget áthelyezed a fejedbe — az pornográfia. A nemi központból átkerül a gondolataidba, akkor az pornográfia. Ha viszont természetesen megéled, ha átéled, akkor az egy egész más dolog. Az, amit totálisan átéltél, amit teljességében megtapasztaltál, az elmúlik belőled. Szabaddá válsz tőle. Ne félj semmitől. Élj minden sejtedben! Ha úgy érzed, hogy erre még nem vagy érett, próbáld meg egyedül. De ha képes vagy a szerelemre, keress magadnak egy partnert, egy barátot. Legyen belőletek egy tantrikus pár, Siva és Devi. Tárjátok fel a lehetőséget... egymásban. Ha ez lehetetlen, mert túl sok a korlát körülötted, próbáld meg egyedül...

Harag és szexualitás

A begyepesedett vallások mindkettőt elítélik, a haragot és a szexualitást is, mintha a kettő egy kategóriába tartozna. 

De ezek lényegüket tekintve különböznek: a harag rombol, a szexualitás viszont lehet építő. A régi vallások mindent egy kalap alá vesznek, legyen az harag, szex, kapzsiság, féltékenység -- mind rossz, mind bűn, amit el kell ítélni. És mi elfogadtuk a "bűn kategóriát, mint tényt. De ez hamis! Például a féltékenység valóban mindig rombol; képtelen alkotni, semmi jó nem származhat belőle... és a haragból sem. De ez nem vonatkozik a szexualitásra. A nemi ösztön alapja a megújítás, a teremtés. A természet ezzel alkot, ez isteni... De a szexualitás érzelem nélkül valóban éppúgy rombol, mint a féltékenység, a harag vagy az önzés. A vágy romba dönt, de maga a nemiség nem. Mi nem ismerjük a tiszta nemiséget - mi csak a vágyat ismerjük.

Válj állattá

Csinálj egy kísérletet: képzeld el, hogy dühös vagy, ezt könnyen el tudod képzelni, még akkor is, ha nincs kapcsolatban senkivel. De el tudsz képzelni egy olyan szituációt, amelyben szabad utat engedsz szexualitásodnak — egyedül? Ha erre képes vagy, ez egy fontos változást okozhat. A kísérlet: zárd be a szobád ajtaját, és alakulj át egy ösztön lénnyé. Válj állattá. Mondjuk egy bika, aki érzi a tehén szagát, vagy egy kanca, párzási időben. Engedj szabad mozgást testednek. Ugorj fel a magasba, szimatolj, üvölts. Egész lényed, minden vágyad legyen benne az üvöltésben. Az állatban nincs semmiféle megkötöttség, nem tanították illemre. És most te ez az állat vagy. A civilizáció vékony rétege lehullott rólad. Állsz a barlang előtt és vered a mellkasodat. Csak a vágy létezik. Legyen egész lényed az aktusban. Megmagyarázom, miért: ha nem vagy egyedül, akkor a másikkal bejött a társadalom, a megkötöttség. A társadalomban mindig szerepet játszol. És ahhoz, hogy a másik személy jelenlétét el tudd felejteni, végtelen szerelem kell - te még erre nem vagy képes. A szerelemben minden megkötöttség eltűnik; megkötni csak az én-t lehet. Egyelőre képtelen lennél elengedni magad a pórázról, mert: ...- mit fognak rólam gondolni, ha ezt meglátják? Mit csinál ez az ember, megörült? ...- ki ez a nő, egy kurva?'

Légy kreatív!!!

Ha képtelen vagy kreatív lenni, akkor destruktívvá válsz; akkor a pusztításban próbálod érezni a 'hatalmadat'. A harag, az erőszak -- destruktív erők. Azért jelennek meg, mert a kreativitás hiányzik. Ezeket nem szabad elfojtani. Sőt, elő kell segíteni a felszínre törésüket, hogy megszabadulhass tőlük. Sose nyomd el magadban a haragot, az erőszakot; engedd, hogy kifüstöljön belőled. Akkor megjelenik a destruktív erők ellentéte. Ha a harag és az erőszak elpárolgott belőled, akkor hirtelen ráébredsz, hogy ott van a csönd, a szeretet, az együttérzés. Ezeket nem kell hosszú, fáradságos munkával megvalósítanod — ezek mindig is ott voltak benned. Ez éppen olyan, mint a kis hegyi patak, ami a sziklák alatt csörgedez. Lökd félre a köveket, és elkezd ömleni a víz. A patak nem küzd a kövekkel; egyszerűen csak elkezd ömleni, ha felszabadítod a gátat. A szeretet, a szerelem egy ilyen patak benned, és a harag a kő. Csak félre kell löknöd a követ... De te inkább csak visszanyomod, és így persze visszanyomod a forrásvizet is. Teljesen elapasztod. Csak lökd félre azt a követ. Nem kell senkinek a fejéhez vágnod, csak dobd félre. Te azt hiszed, hogy csak úgy tudod félredobni, hogy egyúttal hozzá is vágod valakihez. De épp ez az, amit én tanítok; hogy hogy kell odébb dobni anélkül, hogy eltalálnál vele valakit. Úgy is félre lehet lökni, hogy közben senkit nem bántasz vele. És ha sikerül, akkor mindenkinek csak a hasznára fog válni. Bármit csinálsz, azt egész lényeddel csináld meditatívan; legyen az akar harag, akar dühkitörés, akár sex.

Eltorzult energia

Ha elnyomod a szexuális energiát — eltorzul. A papok, a moralisták, a hindu ál-bölcsek és sokan mások az emberi szexuális ösztönt hibáztatják. Azt mondják: erkölcstelen, rossz és csúnya. Részben igazuk is van, mert ha azt elnyomod, akkor annak torz formái valóban rosszak, erkölcstelenek és csúnyák. Ezért mondhatják: "Látod, hogy Igazam van? Itt a bizonyíték, hát nem látod, milyen ronda? A szexualitás csúnya, ezt te is tudhatod...” De ez hazugság. Az emberi szexualitás nem csúnya, csak az a formája, amit a papok csináltak belőle. Nekik lett igazuk. És mivel sok az ezt erősítő 'bizonyíték', egyre rondább lesz. A szexuális energia ártatlan. Az Ösztön ártatlan. Ez az élet lüktetése! Ne nyomorítsd meg! Engedd, hogy megtalálja természetes medrét. Csak úgy lehet a vágyból szerelem. Hogy tudod a nemi vágyat megkülönböztetni a szerelemtől? Ha a vágy hajt, akkor a másik csak egy eszköz, - csak arra jó, hogy kielégítsd vágyaidat. Ha a vágy kielégült, akkor már semmi szükséged a másikra. De ha a vágy, átalakult, akkor a másik már nem eszköz, nem egy használati tárgy. A másik már nem is 'másik' - a részeddé vált. A vágy öncélú, a szerelem nem. Sőt, a másik fontosabb; felismerted benne a rejtélyes, végtelen Egyént. Őt már lehetetlen használni, kizsákmányolni. Lehetetlen, hiszen a kettőből egy lett. A szerelem tüze eggyé kovácsolt benneteket... Egyenrangú 

 emberré váltatok, nincs kizsákmányoló és nincs kizsákmányolt. A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához. Az út végtelen és rejtelmes. A vágy eszközt csinál a másikból — a szerelem egy végtelen felfedezőút, kéz a kézben. Nem csak egy szikra, ami eltűnik, hanem tűz, amelyben te elégsz. Minél kevesebb marad belőled, annál közelebb kerültél a meditációhoz, Istenhez. Az én eltűnt, csak a szerelem él.

Az egyetlen Energia!

D. H. Lawrence kora nagy költő-zsenije volt. Tudta vagy sem a tantra követője volt. A Nyugat elitélte őt, és könyveit betiltották. Miért? Mert azt mondta, hogy a szexuális energia az egyetlen energia — ha azt elítéled, elnyomod, akkor magát az életet nyomtad el. Abból így nem fejlődhet ki a Tudat.